Sorold fel kedvenc ruháidat! Majdnem mindegyiket szereted, vagy alig néhányat?
Fontos része önbizalmunknak, hogy mennyire vagyunk elégedettek az öltözködési stílusunkkal. Minél több kedvencünk van, annál nagyobb a valószinűsége, hogy a megjelenésünkkel is meg vagyunk elégedve.
Holnap vedd fel az egyiket kedvencedet, olyat ami már rég nem volt rajtad!
Hogyan szoktad boldogtalanná tenni magadat?!
Nagyon gyakorlottak vagyunk abban, hogy boldogtalanná, rosszkedvűvé tegyük saját magunkat, amely aztán kihat a környezetünkre, az egész napunkra, stb. Néha elég egy rossz gondolat, egy mérgező érzés dajkálgatása (aggodalom, harag, stb), vagy egy döntés halogatása... a lista végtelen.
Válassz ki egyet a boldogtalanító módszereid közül és akár ma délutáni kávéd/teád mellett gondold át, hogyan tudsz megszabadulni tőle! ...és tedd meg!
Idézd fel magadban, hogy a hétvégén milyen örömteli dolgokban volt részed, milyen örömeid voltak!
Ha számbavesszük az örömteli pillanatokat, leltárt készítünk róluk, akkor rájövünk, hogy mennyi jó dolog is történik velünk, csak észre kell vennünk azok között a dolgok között, amelyek beárnyékolhatják a mindennapokat.
Próbáld meg egy héten keresztül, minden este felidézni, hogy aznap milyen örömben volt részed, a legapróbbakat is vedd számba. Figyeld meg, volt-e olyan helyzet, ahol örülhettél volna, de valami apró bosszúság megakadályozott benne és legközelebb koncentrálj arra, hogy hasonló szituációban ez ne így történjen!
Tedd örömtelibbé a napjaidat és meséld el nekem, másoknak!
kép: http://imgbuddy.com
Este, amikor minden elcsöndesedik a tükör előtt legalább háromféleképpen fejezd be az alábbi mondatot:
Ӄn olyan ember vagyok, aki......................................"
Fontos, hogy ne gondolkozz, ne mérlegelj, mondd ki azt, ami először eszedbe jut!
Ha gondolkodás nélkül beszélünk magunkról, az kikapcsolja az állandó belső cenzúránkat és számunkra igazán fontos dolgok kerülhetnek felszínre!
Jegyezd fel, azokat a dolgokat amiket kimondtál magadról és kérdezd meg a hozzád közelállókat, hogy mit gondolnak erről? Ha tovább akarod gondolni, akkor kérd meg őket, hogy fejezzék be rólad háromféleképpen a mondatot, anélkül, hogy ismernék a te mondataidat: "Te olyan ember vagy, aki....."
fotó: Pinterest
Ez a kisvideó segít megfejteni a coaching titkát.
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. (Weöres Sándor)
Idézd fel életed három fontos "első élményét" (pl. első csók, első munkahely, első fizetés, első 5 km-es futás, első gyerek, stb.) Milyen volt ezeknek a hangulata, varázsa?
Különleges varázsa van az első élményeknek, sokszor kapcsolódik hozzá egy-egy illat, egy-egy zeneszám, stb. Ezekre mindig nosztalgiával gondolunk, de jó, hogy ezek nem fogynak el a gyermekkorral, fiatal-felnőttkorral, hisz nem csak ilyenkor történnek, történhetnek velünk új dolgok.
Gondolkozz, hogy milyen új "első élmények" várhatnak még rád! Képzeld el, milyenek lesznek! Válaszd ki a jó eséllyel soron következőt és gondolatban készülj fel rá, vagy tégy egy lépést a megvalósulás irányába!
Mindig adhat az élet új elsőket! Járj nyitott szemmel és szívvel!
Válassz ki a környezetedből minimum 1, maximum 3 embert (ha többet választottál ki mint egy, akkor legyen közötte férfi, nő, veled közeli és távolabbi kapcsolatot ápoló személy is) és írd meg nekik, mi az a dolog az életükben amikre büszkék lehetnének és mik azok a dolgok amiket jól csinálnak!
Nagyon ritkán adunk visszajelzést másoknak, pedig a véleményekből, visszajelzésekből alakul ki az énképünk, fejlődik vagy épp gyengül az önbizalmunk. Ezek a reakciók hozzásegíthetnek bennünket egy reális önértékelés kialakításához. Figyeljünk rá, ha véleményt mondunk, sose gázoljunk bele a másik lelkébe, a megfogalmazott negatív kritika mellé csatoljunk valami pozitívat is, mert mindenki jó valamiben!
Ha meg tudnál szabadulni attól, hogy mások elvárásait, véleményét figyelembe vedd a döntéseidnél, akkor milyen dolgokat tennél? Milyen döntéseid lennének? Írj le minimum hármat!
Sok szorongásunk az elvárásoknak való megfelelésből fakad, ez bénítja a kezdeményezőképességünket, tompítja a kreativitást. Képzeletben szabadulj meg ettől a béklyótól, és próbáld megtapasztalni, hogy milyen az igazi szabadság.
A listádon található pontok közül válassz ki egyet és hétvégéig tégy meg egy kis lépést annak megvalósulása felé! Szárnyalj!
Mik azok a dolgok amikre szeretnél több időt fordítani? (Lehet bármi, olyan dolog is, amire most egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés időt szánsz.) Hogyan érhetnéd el az életedben, hogy ezekre is jusson idő?
Általában az automatizmusok, megszokások irányítják a mindennapjainkat. Ahhoz, hogy ezen változtassunk az időbeosztásunkat, időgazdálkodásunkat kell áttekinteni és látjuk mennyire felel meg az igényeinknek. Láthatjuk, hogy hol lehet átcsoportosítani a perceket. Kezdd kicsiben!!!
A leírt dolgok közül válassz ki magadnak egyet és a következő héten szánj időt erre az elhanyagolt tevékenységre! Meglátod jobban érzed majd magad!
Felmerül a kérdés, hogyan nyerhetne mindenki? És a válasz roppant egyszerű: úgy, hogy nem bíróságra rohanunk, hanem felkeressük a mediátort, aki egy új vitarendezési formát ismertethet meg velünk.
Mi is ez?
A mediáció egy megoldásorientált, permegelőző eljárás; a viták elrendezésének egy módja, ahol a felek a konfliktus feloldásában egy pártatlan és független személy segítségét igénybe véve, békés úton hozzák létre az egyezségüket, egy olyan egyezséget, amely mindegyik fél számára elfogadható.
Ki a mediátor?
A mediátor a fent említett eljárásban az a harmadik fél, aki a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint közreműködik a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. Nem ítélkezik, hanem elfogulatlan, objektív módon segíti a megegyezés megszületését. A mediátornak törvény szerinti titoktartási kötelezettsége van minden olyan tényt és adatot illetően, amely a mediációs, közvetítői tevékenységével kapcsolatosan jutott tudomására.
Miért jó ez?
Mert a konfliktus kezelésének ez a módja békésebb, gyorsabb, eredményesebb és nem utolsó sorban költséghatékonyabb, mint az éveken át elhúzódó pereskedés. Nem csak permegelőző eljárás, hanem a bírósági, vagy más hatósági (pl. gyámhatóság) eljárás befejezését is elősegítheti a mediáció.
Miben különbözik egy bírósági tárgyalástól?
Itt a dolgok emberi oldala is előtérbe kerül. Mindegyik félnek lehetősége van arra, hogy álláspontját és érzéseit(!) megossza a másik féllel anélkül, hogy lejárna a tárgyalásra szánt idő, anélkül, hogy ügyvédeik összecsapnának ezzel is tovább feszélyezve az amúgy is stresszes helyzetet. Itt a felek és mediátor vesz részt az ülésen, ahol a mediátor mitegy tereli a beszélgetést, lehetőséget ad arra, hogy a háttérproblémák is megbeszélésre és rendezésre kerüljenek.
Itt nem kell attól félni, hogy nem értjük a ránk zúdúló jogi szöveget, itt nincs bíró, aki jobban tudja, nincs alperes és felperes, akik közül majd valaki javára döntenek, de van helyette hétköznapi nyelven folytatott beszélgetés, van helyette megegyezés, és a vége egy olyan egyezség, ami akkor foglaltatik írásba, amikor mindegyik fél jelzi, hogy számára az elfogadható és támogatható.
