Sokat gondolkodtam gyerekkoromban mit is jelent ez a fordulat az imában... Igazán fiatal felnőttként értettem meg a lényegét és nem a vallási összefüggésekre levetítve, hanem emberek közötti viszonyokban.

Meg tudunk bocsátani?

Sokszor hallom a szűkebb és tágabb környezetemben, hogy "már rég megbocsátottam az illetőnek, de elfelejteni sosem fogom neki!" Hát tényleg ez lenne a megbocsátás? 

És vajon rólunk hányszor hangzott el ugyanez vagy hasonló mondat valaki más szájából? Sokszor hisszük, hogy rendben van egy-egy viszonyunk, mert bocsánatot kértünk és mert azt hisszük, megbocsátottak nekünk, pedig tapasztalatom szerint ezek a frázisok leginkább tűzoltásra szolgálnak és arra, hogy ne kelljen beszélgetni, ne kelljen kibeszélni a problémát, a történést, a helyzetet. És mert ez a legkényelmesebb, mert erre tanítottak gyerekkorunkban. Mert ha elkezdenénk beszélgetni, akkor lehet, hogy még kényelmetlenebb témák is előjönnének, lehet, hogy meg kellene próbálnunk megérteni a másikat és így tovább, és főleg ki kellene lépnünk a komfortzónánkból, el kellene térnünk a megszokott forgatókönyvtől.

Mi lenne, ha a bocsánatkérés után nem az lenne az automatikusan berögzült válasz, hogy "semmi baj", "rendben, megbocsátok!", hanem az, hogy "szeretném megérteni a cselekedeted okát, szeretném látni a hátteret és ennek fényében döntök majd, hogy megbocsátok-e és hogyan bocsátok meg..."

Ha egyszer van 10 magányos perced, hogy összeszedd a gondolataidat számold meg és írd össze kinek milyen vétkére emlékszel, amelyet korábban már "megbocsátottál"! Meg fogsz döbbeni... Tépd össze és dobd ki ezt a papírt és vele együtt a rossz emléket is! Próbálj meg tényleg megbocsátani!

Fotó: wallpapershunt.com